“In India where the beasts’…” by Attila József

In India where the beasts’ green eyes
flash through the jungle, –
when all the hamlet’s old folks were young
Lived a great monarch.

He gave an order, a proud one, a strict one:
“Everybody grab tools! There,
Where the moon is dancing on foliage music
May seven-hundred ornate palaces build!”
Between the seven-hundred ornate palaces
He built a treasury from iron
And he wanted to strike the Sun onto it
As a giant red-hot lock.
The people horrified in vain,
And the old and the priests begged him:
“What belongs to the sky, do not bring it to the earth!”
The hoop of the gate asked for the Sun.
Ladder strained to the edge of the cloud.
It tilted, the ladder fell in,
Eagles were harnessed to a light carriage,
The harness was taken to pieces by diligent birds.
While it was shining in horror,
Most of the hard-working people were busy,
The crop got parched, the city burst into flames;
The Sun’s flamed torrent overflew.
As the flood, the fire fell down.
The monarch dried standing.
And the place of the seven-hundred palaces
Were occupied by the jungle at a cool night.

1934-1935

translated by Ági Dénes

Attila József (1905-1937) was a famous Hungarian poet.

Indiában, hol éjjel a vadak
zöld szeme cikkan át a dzsungelen, –
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.
Parancsot adott, büszkét, szigorút:
“Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!”
Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.
Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
“Ami égi, ne hozd a földre!”
A kapu pántja kérte a napot.
Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyü szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.
S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyult a város;
kicsordult a nap lángos özöne.
Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta
az őserdő egy hűvös éjjelen.
1934-1935